Többször is voltunk már Olaszországban (Velencében, Toscanában, Bolognában, Milánóban...bár Rómában még pont nem), és bár mindegyiknek meg volt a maga szépsége, annyira nem zártuk szívünkbe őket, az olaszokkal együtt. Bari, és környéke azonban valamiért más - az olaszok hasonlóak, a bosszantó dolgok is, mint például az utak, a közlekedés, a bizonyos napszakokban/időszakokban zárva tartott üzletek/éttermek kínzóan magas száma, de valahogy mégis, én megszerettem Barit és a régió partszakaszát. Na jó, a város egész átlagos, de mondjuk Polignano a Mare (utolsó három kép) már egészen különleges kilátásával, utcáival és finomságaival, és a tőle délebbi partszakasz is szerelem tárgya. A tenger színei a trópusi szigetek környezetét idézi, a meleg időjárás meg pláne. Ha valaki erre jár, érdemes megnéznie Roca Vecchiát (8. és 9. kép), illetve ennie egy jó adag tenger gyümölcsei-akármit a parton, ha talál éttermet nyitva (főszezon előtt ez kihívás). Mi épp nem a főszezonban voltunk, de mindenképp el szeretnék majd valamikor menni júliusban vagy augusztusban is, bár nem tudom, hogy olyankor mennyire telítettek a partok; mikor mi voltunk, egy lélek sem volt ott, talán ezért is tetszett annyira. Mindenesetre alapból nem olyan drága hely, sem a repjegy, úgyhogy nem egy elérhetetlen álom ez az álomszerű hely:)

Mykonos tipikusan az a kirándulás volt, amelyiknél eredetileg máshová terveztünk menni, csak valahogy ez lett belőle. A repjegyet Athénba vettük, és annyiba került, mint ha Budapestről vonatoztam volna haza, úgyhogy tényleg nem volt durva; aztán elkezdtem agyalni, hogy mi mindent csinálhatnánk a városban és merre mehetnénk körülnézni, így valahogy eljutottam Mykonosig. Az utazás ezen a ponton már kissé körülményes volt, mert a gépünk éjszaka landolt, a komp meg, amivel áthajóztunk volna a szigetre, reggel indult. Mivel a kikötőbe a reptérről egyenes buszjárat indult, úgy döntöttünk, hogy ott éjszakázunk. Persze aludni nem tudtunk, így szinte hajnalig csak olvastunk vagy ettünk, majd a kompon is kb. ugyanez volt, az út pedig 4-5 órás volt, így el lehet képzelni, milyen frissek és üdék voltunk a szigetre érve. De nem gond, mert mindenképp megérte, a sziget egy csoda, a görögöket és Görögországot egyébként amúgyis imádjuk, de Mykonos varázsa már rá is tett egy lapáttal. Az épületek gyönyörű fehérek, az ételek finomak, a kilátás sem akármi. Igaz, hogy nem egy olcsó hely; volt, hogy 30-40 euróért ettünk, de hát egye fene. És hogy mit érdemes csinálni? Végigkóstolni az éttermek finomságait, bejárni a környéket (gyalog vagy bérelt járművel), megnézni a szélmalmokat és megkeresni a legszebb helyeket/kilátást, majd befejezni a napot egy tengerparti bárban, naplementével.